Anarchizmus története
2007.01.10. 21:36
Története
Legelső képviselője Pierre-Joseph Proudhon volt, aki még Marx előtt bélyegezte a magántulajdont lopásnak. Ideálja a kistermelők önellátó és lokális méretekben kereskedő közösségein alapuló gazdaság volt. Proudhon több könyvet írt a témában, és eszméinek számos követője akadt Svájcban, belgiumban, valamint Francia- és Spanyolországban.
Az anarchizmus második nagy formátumú alakja az orosz arisztokrata Mihail Bakunyin volt. Marxszal egy időben, sőt, az ő utasítására munkálkodott, de Bakunyin inkább a saját szakállára szervezkedett. Különösen Olasz-, Spanyol-, és Oroszországban szerzett jelentős támogatottságot. Az I. Internacionáléban még részt vett, de saját szervezetével, az Alliance-szal együtt végül kiszakadt belőle és saját, anarchista internacionálét hozott létre a Marxszal való végleges szakítása után.
Míg az anarchista mozgalom terrorista- és szabotázsakciókra specializálódott csoportocskákra redukálódott, egy dinamikus mozgalom jött létre a szakszervezetekben: az anarchoszindikalizmus. Erős gyökerei voltak a jól szervezett szakszervezetekkel bíró angolszássz országokban és az anarchizmusra fogékony dél-európai országokban. Legjelentősebb képviselői , a francia CGT irányítását a kommunisták vették át, míg a spanyol CNT-t szintén a kommunisták tették tönkre s spanyol polgárháborúban.
Az anarchizmus legközelebb a punkmozgalom ideológai összevisszaságában szerzett jelentős támogatottságot. A Crass zenekar propagálta az eszmerendszert, egyszersmind megvetve a mai idealista anarchizmus alapjait. A punkra nagy hatást gyakorolt az anarchizmus, amelytől a DIY etika révén maga sem állt messze, de közben hozzácsapódott jó néhány egyéb fogalom: a békéé, például.
Az anarchista törekvések az orosz polgárháborúban a mai Ukrajna területén és a spanyol polgárháború elején Katalóniában voltak a legközelebb a megvalósuláshoz, mind a két esetben a bolsevikok verték le ezeket a törekvéseket.
|