A polgári punk arról szól, hogy van egy csomó ember, aki szeretne egy normális, működő, értelmes társadalomban, polgári társadalomban élni, ám egy csomó minden ezt erősen akadályozza. Elsősorban a hülyeség - és jelentős részben a politikai hülyeség. A politikai hülyeség kategóriájába sorolható egyaránt a jobboldaliak istenhazacsaládos marhasága és a nyugati jobboldaliak kritikátlan rajongása a tőke és a big business iránt, valamint a liberálisok antirasszizmus - antiszexizmus - politicallycorrectness-mániája, és ezenfelül a szélsőbaloldaliak - anarchisták, méregzöldek - teljesen retardált, kukaborogatós "forradalmi" antiglobalizmusa.

Lényegében a politikai hülyeség a szélsőséggel egyenlő, a szélsőség pedig mindennel, ami a józan ésszel ellentétes.A polgári punk hívei harminc éve még lelkes liberálisok lettek volna, de közben valahogy az történt, hogy a sokféle politikai hülyeség közül éppen a liberális fajta lett uralkodó, sőt diktáló. Ezért a polgári punk felszínesen úgy néz ki, mintha jobboldali, sőt, szélsőjobboldali lenne, pedig nem az - valójában és igazából sokkal közelebb áll a valódi liberalizmushoz, mint bármi máshoz, ám mivel jelenleg éppen a hülyeség liberális válfaja a legerősebb, hülyeségellenes tiltakozása felszínesen antiliberálisnak, még felszínesebben jobboldalinak, szélsőjobboldalinak tűnik. Időnként spannak is tekintik a jobboldaliak és a szélsőjobboldaliak, pedig csak arról van szó, hogy az ő seggüket megillető lófasz kicsit hátrább lett sorolva a várólistán, mert perpill. a liberálisoknak sürgősebb kiosztani az övéket. A polgári punk attól punk, hogy a normális társadalom iránti vágya időnként annyira befrusztrálja, amikor a tűrésküszöbét nagyságrenddel meghaladó hülyeséggel szembesül, hogy eldobja az agya a gépszíjat és olyat mond, amit maga se gondol komolyan és amolyan punkosan destruktív,erőszakos és fuckoffos lesz.Az időszakos kitörések mellett az is része,hogy amikor a hülyeség társadalmi normává válik, akkor egyrészt esztétikailag radikálisan meg kell baszni ahhoz, hogy kellően feltűnő legyen a tiltakozás, de másfelől meg vicces és szórakoztató is, ahogy a nyárspolgárok visítva kiakadnak, ha olyasmivel találkoznak, ami az ő korlátolt világképükben felháborítónak számít. Nem más ez, mint a punk régi jó polgárpukkasztási hagyománya, ami félig komoly tiltakozás, félig szórakozás és fun, röhögés a végtelen ciklusba vagy lefagyásba kergetett nyárspolgár-droidokon. Ám a punkkorszakban a nyárspolgár a konzervatív, bigott embereket jelentette, míg a mai kor nyárspolgára többnyire a szent Politically Correctness erőszakosan antirasszista, antiszexista stb. álliberális fasizmusában hisz.Ebből következik, hogy a polgári punk időnkt kimondottan nácinak néz ki, mert ez az egyetlen módja ezen nyárspolgárok pukkasztásának és mellesleg mivel a szélsőbal kimondottan divatosnak számít, más iránya a figyelemfelkeltő "esztétikai terrorizmusnak" nem nagyon lehetséges. Pedig a polgári punktól mi sem áll távolabb, mint a náci ideológia - a polgári punk egyrészt az idelológiamentes józan észt, másrészt kb. Thomas Jefferson normális,polgári liberalizmusát képviseli.Ceterum censeo szeressük egymást, gyerekek, basszuk le egymást, gyerekek, ha úgy érezzük, hogy jogos, ja és közben meg ne felejtsük el Bibót, a hamis realizmust és a túlfeszült lényeglátást, mer' pont erről szól